
1. Nagy Imre elnökünk augusztusi verselemzése az Ady-sorozatból.
Ady Endre: Torony az éjszakában
Faluja nyár-éji csöndjéből
Fehéren, aggódva kibámul
A torony
S vér-hireket vár a lángoló
Vénhedt világbul.
Harangjait altatja némán,
S az Istenének, kinek háza,
Nem üzen:
Áll, remeg és bámul a torony
Megbabonázva.
Az Ég csodálatos felhői
A Holdat rejtegetve úsznak
S a torony
A Holdnak köszön, e mennyei
Bölcs omnibusznak.
A Hold sokféle tornyot látott,
Sohse sietett, sohse késett,
S nem riad,
Ha telnek e kis Föld-csillagon
Elrendelések.
Tán holnap már vérrel meszelten
Fog csillogni istenes őrünk,
A torony,
S a harcos Multnak igéje zúg:
Halunk vagy győzünk.
Tán holnap már a torony hősibb
Vallását vallja vércse-Multnak,
S fiai,
A harangok, a még álmodók
Össze-kondulnak.
Csak a Hold fog tovább döcögni,
Mint majd a Föld is ember nélkül.
S a világ
Holdfényes torony-romok fölött
Mégis megbékül.
Nyugat 1914. 16-17. szám
Nagy Imre
TORONY AZ ÉJSZAKÁBAN
Múlt havi versünkre (Sípja régi babonának) visszagondolva Makkai Sándor szavai jutnak eszembe: „aki Adyt hallja, az, ha ösztönösen magyar a lelke, ha erőszakkal nincs megrontva a hallása, és ha nem hazudik, minden reflexiót felülhaladó és feleslegessé tevő bizonyossággal tudja, hogy magyar lélek gondolkozásának és érzésének magyar muzsikáját hallja.” (Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete. Bp., 1927. 10.) Ám csak akkor halljuk meg ezt a muzsikát, ha Adyt nemcsak az eszünkkel, de a szívünkkel is szeretnénk befogadni. (A szív bejáratos Istenhez. Az észnek egy kicsit mindig várakoznia kell. Avilai Szent Teréz gondolta a versolvasásra is érvényes.) Úgy is mondhatnám, ha Adyt olvasunk, nemcsak a szemünket, de a fülünket is nyitva kell tartanunk.
Ez a gondolat e havi versünkre nézve is érvényes: a viaskodó lélek szólama ebben is összetett és ellentmondásos. A Torony az éjszakában tragikus vers, de mégis távlatot nyitó és felemelő. Magyar sorsértés ez is. Prófétai megérzés. Földessy Gyula nyomatékosan felhívja a figyelmet a költőnek e vers alatt olvasható jegyzetére: „1914. július derekán”. A vers 1918-ban, a költőnek életében utoljára megjelenő kötetében, A halottak élén című versgyűjteményben látott napvilágot. Kevés ennél tragikusabb verset írtak. A szöveg főmotívumát képező torony visszavonhatatlanul elpusztul a felidézett drámában. Ady Lajos szerint ez a kép az érmindszenti toronyra vonatkozik, ám jelentésköre annál jóval szélesebb, hiszen a torony az emberi kultúra egyik ősszimbóluma, amely a Bábeli Toronyig visszavezethető. Tudjuk, annak a történetnek is mi lett a sorsa.
Ám ennek a versnek van egy másik szólama is, ami a Hold-motívummal kapcsolatos, s ez a pusztulás világa fölé szinte idilli derűt áraszt és megnyugvást sugároz. Ez „a tragédia fölött lebegtetett, holdfényes idill” (Király István) eredményezi a vers befejezésének talányos kettősségét. A torony pusztulása után béke következik, de ez a megnyugvás immár az ember nélküli világ nyugalma. A látomás egyfelől megdöbbentő, másfelől felemelő. A természet továbbélését, az élet fennmaradását hirdeti. A torony sorsa a pusztulás, de a holdfényes romok fölött a létezés örök szelleme ragyog. Az "ember-utáni csend" némaságában, hogy Tóth Árpád hasonló kicsengésű versét idézzem. (Elégia egy rekettyebokorhoz.)
(2019. augusztus 27.)
2. Augusztus második hetében kisebbik olasz-magyar unokámmal Claudio Sellerivel és édesapjával, vejemmel Christian Sellerivel, szíves invitálásukra, Budapesten töltöttem három napot. Az első két nap fürdőzéssel telt (a Szt. Gellért Gyógyfürdő és Uszoda meg a Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda összes medencéjében és szaunáiban:), a harmadik nap képei azonban talán olvasóim érdeklődésére is számot tarthatnak, ugyanis az a nap a Fiumei Úti Sírkert és Gül Baba Türbéje és Rózsakertje meglátogatásával telt.
Rengeteg képet készítettem. Rossz fotós vagyok, nem is komoly géppel, csak telefonnal készültek a fotók, így sokat töröltem is közülük. Azért úgy gondoltam, a jobbakat lassanként, ahogyan időm és erőm engedi, közzéteszem, a következő csoportokban:
Írók, költők sírjai (Először ezeket, hiszen mégiscsak irodalmi ügyekben dolgozom.) Remélem, szívesen kalandoznak velem Nemzeti Sírkertünkben.
Katonák, államférfiak sírjai
Rendezők, színészek sírjai
Egyéb sírok
Temetői képek
Gül Baba Türbéje és Rózsakertje
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás