Sorsunk konferenciát rendeznek a Magyar Írószövetség dísztermében 2018. május 24-én. A tudós szerkesztőre emlékezve a honlap nyitó oldalán közlöm Csorba Győző Várkonyi Nándor halálakor írt versét.
APA-SIRATÓ
Várkonyi Nándor halott
Mikor beteljesült a csönd
nagy dördüléssel fölkeltek a hangok:
még a párna finom vászon-neszét is
még a végső helyükre roskadó
belső szervek moccanásait is
a tovább-növő haj köröm szakáll
apró üzemzajait is
hallotta
s tán örült
De én másodszor vesztettem apát
Tették az ágyról koporsóba
tették a koporsót a földbe
a bezártat másik bezártba
tehát nyugodtan útrakelhetett
És én másodszor vesztettem apát
Víz-föld-ég-időjáró
négyéltű nincs-gépezetén
aligha juthat
ismeretlen vidékre
annyifelé járt eddig is
nem fölfedez inkább: újratalál
millió évek millió
mérföldjein
mozgott otthonosan
(csak az úttesten át keservesen)
Most én másodszor vesztettem apát
Első apátlanságom
ferdéi egyenesei
fojtódásai lobogásai
lassacskán összeálltak
lassan törvényesültek
már keskenyvágányú vonatra raktak
S jött csoda-nyelvével a vakogó
ugatásával az angyal-beszédű
„Hókusz-pókusz” halomra dőlt a korcs rend
s az új romok között vezetni kezdett
Hát én másodszor vesztettem apát
Víz-föld-ég-időjáró
négyéltű nincs-gépezetén
élő álmait ellenőrzi
És látja már hogy álma szebb volt
látja hogy élni élni jobb volt
és szomorúan visszanéz
Túlzó szájmozgással de hangtalan
(ahogy szoktam) próbálom visszahívni
egyre ismétlem: csak nem érti
a levegőbe írok: úgy sem érti
kérném a tenyerét hogy arra írjak
s nincs tenyere – –
