Csorba Győző Társaság

437. Csorba blog. A Csorba Társaság közgyűlése és emlékezés a 110 éve született költőre. Egyebek

·6 perc olvasás

1. Kezdjük mindjárt komolyan: Magyar Himnusz amerikai előadóval, ékes magyar nyelven. (A harmadik képre kattintva indul.) Hála és köszönet Anastasia Koorn amerikai operaénekesnőnek. 

2. Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, vagy ajánlja ezt az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.

Köszönöm a kattintást!

3. A Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon című menüsorról eddig a különféle frissítések és az oldalt ért hackertámadás után majdnem minden link elérhetetlenné vált. 
Megkezdtem a pótlást, 2026. 09. 13-tól a Szakirodalom felsorolása menüpontig már minden link elérhető a fenti címről is. Folyamatosan frissítem az oldalt. A Csorba kötetek anyaga a DIA Csorba oldalán elérhető a Csorba Győző kötetei címre kattintva. 

4. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

5. Mai versajánló helyett egy nagy költő, Kölcsey Ferenc fontos intelmét idézem. (A teljes Parainesis itt olvasható.) (Megjegyzem, ezután leveleim végén is ebből fogok idézni.)

„Meggyőzött akadály mindég a tett becsét neveli; s a pórnép zajgó kiabálása, légyen az ellened vagy melletted, minden esetben megvetésre méltó. E közt s a való hír és dicsőség közt óriási a különbség; s ki azt nem érzi, és méltánylani nem tudja, az nem is érdemel más bért utcai sokaság megtapsolásán kívül. Harsogva zúg az; a tapsok hőse vállakon hordoztatik; de kevés idő múlva méltán vagy méltatlanul elhagyatva marad; boldog, ha sárral nem mocskoltatik be!” 
Ámen. 

6. 110 éve született Csorba Győző. A Csorba Győző Társaság 2026 évi közgyűlése rendben lezajlott, bár betegségek miatt többen igazoltan hiányoztak. Közlöm a koszorúzás fotóit. Köszönet érte Friedszám Mártának, társaságunk díszes és karcsú oszlopának. 
Születésének idejére a költő így emlékezik: 

PDF-dokumentum — megnyitás új lapon

"Azzal kezdem, amivel illik kezdeni az ilyesmiket, azzal, hogy megszülettem. De ebbe mindjárt kellemetlenül belejátszott az, hogy nem jókor. Mert éppen 1916 novemberének végén történt, amikor az első világháború kellős közepén jártunk. Amikor azt kérdezték tőlem, hogy mikor születtem, én négy-öt éves koromig mindig azt feleltem, hogy „amikor az öreg király meghalt”. Erre azért tanítottak a szüleim, mert valóban így volt; 1916. november 21-én – és még talán az óra is egyezik –, amikor én megszülettem, akkor halt meg Ferenc József. Így aztán kisgyerekként is könnyebben meg tudtam jegyezni születésem adatait. 1916. november 21-én tehát, vagyis már majdnem 1917-ben, hiszen alig egy hónap és néhány nap választott el tőle. Érdekes módon ez később nekem némileg – hát most nem tudom, hogyan is mondjam – hasznomra vagy káromra volt-e?, ugyanis többnyire olyan osztálytársakkal jártam együtt, akik nálam egy évvel fiatalabbak voltak. Mert ha engem egy évvel előbb bevesznek az iskolába, akkor a ’916-osokkal jártam volna együtt, így viszont az osztálytársaim nagy része 1917-es születésű volt, és én közöttük, mint egy „öreg”, 1916-os voltam.

Ez az egyik oka annak, hogy nem éppen jókor történt a születésem. A másik pedig az, hogy abban a családban, amibe én beleszülettem, akkor már (velem együtt) nyolc gyerek és a két szülő élt. A legidősebb testvérem, nővérem már 1898-ban megszületett, tehát énnálam szinte egy életkorral idősebb volt, hiszen születésemkor ő már a tizennyolcadik évében járt, tehát fölnőtt nőnek számított.

Édesapám, minthogy a MÁV-nál volt alkalmazott, és ott minden dolgozónak valami hivatalos neve volt, MÁV-betűíróként kereste a kenyerét, illetve az egész nagy családét. Azt nyilván tudod, hogy a vasútnak volt akkor (és gondolom, hogy ez most is így van) egy olyan műhelye, amelyik a szervezeten, tehát a MÁV-on belül, anélkül, hogy külső szakembereket igénybe kellett volna venni, ellátta a vasútnak az ipari igényeit. Hát az én apám ide tartozott. Később a neve mellé tette még azt is, hogy címfestő és betűíró. A vasúton címet ugyan nem nagyon lehetett és kellett festeni. Ott csak a különféle irodák ajtajára vagy a vagonokra írta rá apám a rendeltetésüket. Így dolgozott tulajdonképpen egészen nyugbérezéséig, majd haláláig. 

Az, hogy én itt Pécsett születtem, nem olyan természetes, mint ahogyan gondolni lehetne. Pécs városához nekünk, a családnak, semmi közünk nem volt. Édesanyám dunavecsei volt, édesapám pedig nagykállói. Tehát elég messze estek egymástól is, és főként Pécstől."  Itt a teljes emlékezés és a kötet elolvasható.

Csorba emlékezésünk a Pécsi Tudásközpont első emeletén a Csorba emlékszoba előtti koszorúzáson kezdődött, ahol a megjelentek köszöntése után felolvastam személyes emlékezésemet, melyet Kiss Zoltán könyvtáros barátom kért tőlem egy  másik Csorba alkalomra. Megírtam Zoltánnak és akiknek megmutatta, tetszett, Két mondattal kibővítettem a szöveget, ezt a gépiratban kiemelve közlöm. 

PDF-dokumentum — megnyitás új lapon

A közgyűlésen elmondott beszámolómat szintén közzéteszem alább. A jegyzőkönyveket majd később... 

PDF-dokumentum — megnyitás új lapon

Az összejövetel záró részében Csorba ajánlásokat mutattam be. A költő minden megjelent kötetének első példányát feleségének, szeretett Ancuskájának, Margitkájának ajándékozta és mindegyikbe szerelmes-hálás ajánlásokat írt. A közgyűlés befejező részében vetített képeken bemutattam ezeket az ajánlásokat, ezzel igyekeztem emberközelbe hozni, élőbbé tenni a 110 éve született költőt. A visszajelzésekből úgy érzem, sikerrel. Az ajánlásokat majd pps-fájlban is összegyűjtöm, mellékelve az ajánlott kötet borítójának fotóját és néhány szót a kötetről. 

PDF-dokumentum — megnyitás új lapon

Csorba Győzőt idézzük versével is. (A vers a költő előadásában is meghallgatható a vers alatt közölt linken.)

Előszó

Aggódva válogatsz: nem méltó az sem, ez sem,
hogy versbe-fogd. Csodák villámlására vársz.
Tárulkozó eget fürkészel: onnan essen
eléd költői tárgy: magos nyilatkozás.

Bozótok, dzsungelek fordulnak útjaidra,
– ó, minden szürke perc bogos dzsungel, bozót,
s a jámbor dolgok is! figyelj álarcaikra!
és zúgva rajzanak szájad köré a szók.

Az észrevétlenül növekvő semmiségek
omló, alaktalan homokba rejtenek,
igékre őrzött torkod zizegve eltömik,

s ki hajthatatlanul lesed jelét az égnek,
már-már mozgatni is felejted nyelvedet,
s a némaság lekúszik didergő lelkedig.

Szabadulás (Pécs : Batsányi Társaság, 1947. p. 3.)

A vers költő előadásában

A költő élt, él és élni fog, amíg lesz aki emlékezik rá. Emlékezzünk rá!

7. A Jelenkor szerkesztősége, mint azt már jelezem, november 24-én fog emlékezni a költőre. A meghívót itt is közlöm: 

Ezúttal is megköszönöm az est szervezőinek és a beszélgetőknek az emlékezést. A fiatalabb és "modernebb" korosztály tagjai mostanában előnyt élveznek és jobban menedzseltek. Különösképpen köszönöm Csuhai Istvánnak a részvételt, neki Pestről kellett idáig bumlizni. De fontos a jelenléte: szeretete, Csorba iránti elkötelezettsége és az, hogy Csorbának egyik legkiválóbb ismerője (ld. A város oldalában)  nyilván "átjön", majd a beszélgetésen is. 
Remélem, sokan lesznek. Előre elnézést kérek, ha a társaság tagjai közül kevesen vesznek részt az emlékezésen. Idős nehezen mozgó emberek maroknyi csoportja a Csorba Társaság. Jómagam például délelőtt kezelésre megyek, amelynek utóhatásai a következő napra múlnak el. Ha elmúlnak... 

Sok sikert kívánok az esthez.   

Köszönöm figyelmüket.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá

A hozzászólások moderálás után jelennek meg. Az e-mail-címet nem tesszük közzé, és kizárólag a hozzászólás kezelésére használjuk — részletek az adatkezelési tájékoztatóban.