Friss hírek                    Keresés a honlapon

2012. 05. 15. Egy kedves ismerősünk a minap azt kérdezte tőlünk, megvan-e Csorba könyvtárában Lázár Ervin A Hétfejű Tündér című meséskönyve, mert szeretik Lázár írásait és ezt kis kötetét is szeretnék elolvasni. Micsoda véletlen: én pedig éppen pár napja kezdtem el újra olvasni Lázár Egy lapát szén Nellikének című elbeszéléskötetét. A véletlen egybeesés munkára késztetett. Íme, az eredmény.
2012. 04. 28. Fehér Zoltán sokadik olyan kötetet találja-veszi meg aukciókon, antikvár boltokban, amelyekben Csorba dedikációja bújik meg. Zoltán legújabb szerzeménye jó alkalom arra, hogy köszönetképpen összeállítsam "Fehér Zoltán" oldalát, ezt ajánlom szíves figyelmükbe. >>>
2012. 04. 19. Hallom, olvasom, hogy a XIX. Budapesti Nemeztközi Könyfesztivál kiemelt vendégei Európa skandináv országai valamint "a hozzájuk csatlakozó Finnország Északi Országok csoportnéven". Azonnal eszembe jutott Csorba finn fordítója és költőtársa, lelki barátja, Anna-Maija Raittila. Összeállítottam kettejük kapcsolatáról egy Picasa-albumot. Kár, hogy ebből a barátságból már nem születhet több szép vers és levél... (A kapcsolatról majd még írok kicsit hosszabban is a honlapon...)
2012. 04. 01. A Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) Csorba honlapján megjelent Gothe Faustjának Csorba által fordított 2. része, ezzel Csorba fordítói életművének egyik (terjedelmében és művészi színvonalában is) legjelentősebb munkája lett immár az Interneten is közkinccsé. A DIA nagyszerű munkatársainak hála az elmúlt hetekben három másik Csorba fordításkötet is megjelent a digitalizált művek között: Hélinand de Froidmont: A halál versei, Janus Pannonius: Epigrammata lasciva = Pajzán epigrammák és Kettőshangzat : Válogatott versfordítások.(Csorba összes digitalizált műve a DIÁ-nak erről az oldaláról érhető el.)

Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.” 
           „Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas  (1947), kétszeres  József  Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986). Hetvenötödik születésnapja alkalmából, mivelhogy betegeskedett, a köztársasági elnök személyesen hozta el Pécsre, s adta át neki az újabb kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje Középkeresztjét.”  - írja róla 1993-ban barátja, költőtársa, bibliográfusa, az azóta szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Bertók László.
          Szerkesztő- és írótársa, monográfusa, Tüskés Tibor így ír róla. „Idegenkedik mindentől, ami lazaság, érzelgősség, hígság, de éppígy elfordul a puszta intellektus hűvös, éles vonalú, hideg fényű ragyogásától. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettősség adja költészetének sajátos ízét, egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét.”
            Régi pécsi barátság fűzte pályatársához, Weöres Sándorhoz, aki ezt írja 1978-ban: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugságmentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.”
           "Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből" - foglalja össze költői hitvallását Csorba az Összegyűjtött versek c. kötetének Magamról, verseimről c. utószavában, 1977. májusában. 
           A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.