Friss hírek                    Keresés a honlapon

2010. 08. 29. Új Csorba filmek a YouTube-on! (Ld. még a 2010. 08. 11.-ei hírt!) Csorba Győző családjával a Damjanich utcai kertben, 1965-1967 körül (fekete-fehér), Csorba Győző 1981-ben ugyancsak a Damjanich utcai kertben (színes). A gyűjteményt frissíteni szeretném, érdemes figyelni az oldalt! A digitalizálásról itt adok részletesebb leírást! 
2010. 08. 13. A Parti Galéria Városfoglalás Ilyenek voltunk. A Pécsi emberek kiállítása címmel érdekes szabadtéri kiállítást rendez Pécsett: híres és a város érdekében sokat dolgozó, élő és már elhunyt "pécsi embereket" (, művészeket, alkotókat, köztisztviselőket, tudósokat stb.) mutat be működési helyük, vagy ahhoz közeli épület falán, egy-egy nagyalakú, szép kivitelű tablón. (Bővebben ld. itt a 2010. 08. 13.-ai hírnél.) Csorba tablója a jelenleg még régi helyén levő Csorba Győző Megyei Városi Könyvtár falán látható. 
2010. 08. 11. Elkészítettem az első Csorba-"videómat" a youtubra: régi pécsi városképek "mögött" hallgathatjuk Csorba Séta és meditáció c. versét, a költő előadásában >>>. A hírhez néhány magyarázó mondatot  itt találhat. 
2010. 07. 29.-én önállóan is felkerült a Digitális Irodalmi Akadémia honlapjára Csorba Lélek és ősz (Bp. : Magvető, 1967. - 92 p.) c. kötete, mely eddig csak az Összegyűjtött versek c. kötet hasonló fejezetcíme alatt volt olvasható. A kötet versei ezentúl itt is olvashatók. Ezúttal is köszönetet mondok Radics Péter úrnak és a DIA szerkesztőinek kitűnő és gyors munkájukért.. 

Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.” 
           „Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas  (1947), kétszeres  József  Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986). Hetvenötödik születésnapja alkalmából, mivelhogy betegeskedett, a köztársasági elnök személyesen hozta el Pécsre, s adta át neki az újabb kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje Középkeresztjét.”  - írja róla 1993-ban barátja, költőtársa, bibliográfusa, az azóta szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Bertók László.
          Szerkesztő- és írótársa, monográfusa, Tüskés Tibor így ír róla. „Idegenkedik mindentől, ami lazaság, érzelgősség, hígság, de éppígy elfordul a puszta intellektus hűvös, éles vonalú, hideg fényű ragyogásától. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettősség adja költészetének sajátos ízét, egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét.”
            Régi pécsi barátság fűzte pályatársához, Weöres Sándorhoz, aki ezt írja 1978-ban: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugságmentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.”
           "Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből" - foglalja össze kölrői hitvallását Csorba az Összegyűjtött versek c. kötetének Magamról, verseimről c. utószavában, 1977. májusában. 
           A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.